Kolumbia és a kávé

Kolumbiába a kávét 1723-ban a jezsuiták hozták be. Hosszú ideig csak dísznövényként termesztették, vagy saját felhasználás céljából. A kávé gazdasági fellendülése 1850 körül következett be. 1912-ben a kávé a kolumbiai export 50% -át tette ki.

A kávé története

Kolumbia az első olyan országok közé tartozik, melyek megértették a marketing hihetetlen erejét a kávé értékesítésénél. Kávéjuk köré egy bizonyos brandet építettek, amely a helyi gazdálkodóktól minőségi és becsületesen felvásárolt kávéról szólt. 1958-ban megalkották Juan Valdez karakterét, egy fiktív reklámfigurát, aki Kolumbia, mint a minőségi kávét előállító ország jelképévé vált.

Brazíliával ellentétben, ahol az ültetvényeken rabszolgák dolgoztak, Kolumbiában úgy döntöttek, hogy ők más utat választanak a kávé termesztésében. Létrehoztak egy kávémágnások nélküli szövetkezetet, az úgynevezett „Nacional de cafeteros” -t (FNC), amely az egész ország területén 500 000 kávétermesztőt foglalkoztatott. Az FNC egyfajta szakszervezetként is működik. A gazdálkodók együttesen jobb adózási feltételeket vívtak ki a kávé exportálását illetően, így nemcsak a minőség, hanem az áraik is versenyképesekké váltak.

A kolumbiai kávé ismert nevei, mint az „excelso” vagy a „supremo” szintén az FNC-hez fűződnek. Itt viszont meg kell jegyezni, hogy ezeknek a neveknek semmi köze nincs a kávé minőségéhez, csak a kávészemek méretét határozzák meg.

A kolumbiai kávék ízvilága

A kolumbiai kávék különböző ízvilággal rendelkeznek, mivel több különböző területen termesztik a kávét, ahol más feldolgozási módszereket használnak. Például a Huila régió a kávé feldolgozásánál a nedves eljárást alkalmazza, míg a Tolima régió a száraz feldolgozást részesíti előnyben, így a két kávé teljesen más ízű. 

Azonban a kolumbiai kávékról általában elmondható, hogy ízét, ízvilágát gyakran az eredeti tradíciós kávéhoz hasonlítják. Ez az állítás különösen igaz a sötétebb pörkölésű kávéknál, mint pl. a mi Columbia Risaralda – La Celia kávénk esetében.