A jávai kávénk története
Februárban ismét útra keltünk, hogy új minőségi kávékat fedezzünk fel, ezúttal Indonéziában. Az egy évvel ezelőtti honduraszi kalandunk után ez kellemes meglepetésekkel szolgált. Izgatottan vártuk, mit tud nekünk Ázsia nyújtani, hiszen még sosem jártunk ezen a földrészen.
Milyenek az ottani emberek? Hogyan élnek, és milyenek a hétköznapjaik? Mindenre kíváncsiak voltunk.
Az utazásról napló formájában számoltunk be a közösségi média felületein. Ezekből a beszámolókból raktuk össze ezt a cikket, amely egy kicsit hoszabbra sikeredett, tehát nyugodtan készítsen el egy finom kávét az olvasáshoz.
ÜDVÖZÖLJÜK INDONÉZIÁBAN - 1. FEJEZET
30 órás utazás után megérkeztünk első úticélunkba, Yogyakartába, az egykori szultanátus fővárosába. Ahogy barátunk, Adrián, akit a @alamicoffee-ról ismerünk, állította, ez a város a kezdőknek való Indonézia. Nagyszerű helyszín arra, hogy aklimatizálódjunk, megtekintése minimális kultúrsokkot okoz. Vagyis, kinek hogy....
Bizonyára valamennyien láttak már Indiáról készült filmkockákat, melyeken a gépkocsikkal és motorkerékpárokkal túlzsúfolt útszakaszokon egy gombostűt sem lehetne leejteni a járművek között. Yogyakartában is hasonló a helyzet, mindössze annyi a különbség, hogy mindenütt meglepő a tisztaság. Az utcák rendezettek, idehaza sem kellene szégyenkeznünk miattuk. Hoppá, helyesbítek, a távolban épp egy kupac szemetet égetnek...
Na igen, míg egyes környékek valóban ragyognak a tisztaságtól, néhány száz méterrel távolabb a kertben épp a szemetet égetik el, ugyanis Yogyakartában nem működik a szemét elszállítása. A legnagyobb kultúrsokkot az okozta számunkra, hogy a nyomornegyedek viskóira hasonlító házak közt felbukkan egy-egy specialty kávézó, melynek felszerelése meghaladja a több tízezer eurót is. Régi házak, sokszínű portékát kínáló utcai árusok forgataga, rizsföldek, aztán egyszer csak ott állunk egy takaros kávézó vagy étterem előtt. Mintha ez a város úgy jött volna létre, hogy véletlenszerűen ledobtak egy-egy csoport régi épületet, boltot, mezőgazdasági földterületet, és BUMM, már kész is a város!
Egyelőre nem látom át a felosztását, de nem baj, az emberek nagyon kedvesek, és ez a legfontosabb. Nem érzek semmiféle fenyegetettséget. Mindenki mosolyog ránk, néhányan már szelfit is készítettek velünk. Hiszen nem mindennap lát itt az ember egy európai óriást. Mindenki két fejjel alacsonyabb nálunk, vigyáznunk kell, nehogy rájuk lépjünk :) (vicc!). És valóban, mindenki kedves mosollyal fogad, az árusoktól kezdve a járókelókön át egészen a szemetet égető bácsikig.
A kávé kultúrája fejlett, nagyon sok a kávépörkölő, melynek munkatársai együttműködnek a régióban élő farmerekkel. Ezért hatalmas tudással rendelkeznek a kávéról. Ez az én küldetésem is: még több ismeretet szerezni a kávébabról, és az itt felszívott tudást a kávépörkölés során kamatoztatni. Már ma este elhagyjuk a várost, hogy megismerkedjünk a kelet-jávai farmerekkel. Vár ránk a valódi Indonézia.
HA AZ EMBER HARMÓNIÁBAN ÉL A TERMÉSZETTEL - 2. FEJEZET
Elhagytuk Yogyakartát, utunkat kelet felé folytattuk. A több mint öt órás, megpróbáltatásokkal teli utazás végeztével éjszaka megérkeztünk Cukil falucskába. Imas és Megan fogadott bennünket, két csupaszív, lelkes ember. Imas hivatásos Q-Grader, vagyis a különböző kávés versenyeken zsürizik, ezenkívül pörköléssel és kávétermesztéssel is foglalkozik, sőt tanárnőként is dolgozik. Igen, valóban jól bírja a
pörgést. Megan, Imas férje farmer, pörkölő és hivatásos cupper, vagyis professzionális módon kóstolja a kávét.
Cukil falucska az őserdő mélyén bújik meg, banánfák, kávécserjék és más exotikus növények közt szórták el házikóit. Imas és Megan permakultúrás kertje növények százainak ad otthont. Csak kávécserjéből 8 félét termesztenek. A kert termése jelenti számukra a megélhetést. A gazdálkodás mellett Imas a helyi gyermekek tanításának szenteli idejét, megtanítja őket angolul, bevezeti őket a kézimunka és természetesen a farmerkedés rejtelmeibe is.
Nem volt nehéz közös témát találnunk. KÁVÉ. Ők is a kávé megszállotjai, hát véget nem érő beszélgetés zajlott köztünk a kávétermesztés módszereiről, feldolgozásáról és a pörkölésről is. Az eszmecsere csúcspontját az indonéz kávék esti cuppingja jelentette. HURRÁ!
Az elkényeztetett európaiak számára a természettel való túl szoros együttélés bizony nehézségekkel is jár, ugyanis a természet különböző méretű állatokat is jelent. A szobánkon pókokkal osztoztunk, a fejünk felett patkányok futkároztak, a mellékhelyiségben békák köszöntöttek minket. Barátunk, Lukács azonban megnyugtatott bennünket, hogy ez remek szállás, egyenesen luxus körülmények között éjszakázhatunk.
Minél inkább kelet felé tartunk majd, annál barátságtalanabb és puritánabb helyekre kell számítanunk. Éljen, már alig várjuk!
WELCOME TO THE JUNGLE - 3. FEJEZET
Kora este autóba szálltunk, és elbúcsúztunk Imastól és Megantól. Mindent köszönünk - makasih. Kelet felé tartunk, úticélunk Dedik és Fendi kávéfarmja. Éjszakai utazásunkat a monszuneső nehezíti, nagyon lassan haladunk.
Az 5 órás út után végül megérkezünk a kis, Anjasmoro-hegységbeli falucskába. Senki sem vágyik másra, mint frissítő zuhanyra és pihentető alvásra. A szálláshelyünkön azonban olyan vendégekkel találkozunk, akikkel nem igazán szeretnénk barátkozni. Bogarak, hangyák, pókok, gyíkok /ők a barátaink/, a gerendákon olykor patkányok osonnak végig. Adrián matraca egyszer csak mozogni kezd, mintha valami
mászna alatta, így hát inkább lemond a használatáról. A "zuhany" tulajdonképpen egy kád víz, az öblítés egy kannából oldható meg, amelyben szintén furcsa rovarok úszkálnak. OK, ma a zuhanyozás is elmarad. Ezek a horrorisztikus körülmények fokozzák a fáradtságérzetet. Szúnyogirtó, térdzokni, melegítőruha szükségeltetik az alváshoz, mikor végre győz a kimerültség. Egyébként a mi szállásunk volt
az utca legszebb háza, el sem tudom képzelni, milyen körülmények között élnek a többiek...
Túléltük az éjszakát, másnap következik a nap fénypontja: indulunk a farmra! Jobban mondva az erdőbe. Fendi és Dedik ugyanis agroerdészettel foglalkozó kávétermesztők, akik elhatározták, hogy az őserdőben termesztik majd a liberica kávécserjét. Ez a kávéfajta a világ kávétermelésének csupán 1%-át teszi ki. A libericán kívül telepítettek robustát is, de a kávécserjék borókafenyők, citruszfélék és egyéb különleges növények árnyékában nőnek. Az erdő ökoszisztémája igen változatos flórát és faunát eredményez, mindez emberi beavatkozás nélkül. 23 környékbeli farmercsaládnak biztosítja a megélhetést.
A farmon épp a hamarosan beköszöntő kávészüretre készülnek. Addig még maradt kb. egy hónap, mi is csak néhány darab piros kávécseresznyét szedtünk le, az idő fennmaradó részét Dedikkel és Fendivel töltöttük. A beszélgetés során kiderült, hogy Dedik a kávétermesztésen kívül tanítással is foglalkozik, mégpedig történelmet oktat. Később végre "lezuhanyozhatunk", vagyis megmártózhatunk a farmon keresztülcsobogó folyóban. Termoszból kitöltött kávé a piócáktól hemzsegő jéghideg vízben, aztaaaa, ez igazán felejthetetlen élmény volt!
Ezt a különleges kávét a világon egyedül csakis hozzánk, a Felvidékre exportálják. 2023-ban szeretnék megduplázni a termést, így a tervek szerint 3 tonna liberica érkezik majd pörkölőnkbe. Szeretné megkóstolni Dedik és Fendi kávéját? ( kattintson a linkre)
Napnyugta után ismét kocsiba szállunk, hogy újabb hat órás utat tegyünk meg keleti irányba. Következő megállónk Muhlis farmja az Argopuro vulkán lábánál Az ő története és hihetetlen munkája nagy hatással volt ránk. Ezért is szeretnénk őt személyesen is megismerni, és a saját szemünkkel győződni meg a hallottakról.
VÉGSŐ ÁLLOMÁS - 4. FEJEZET
A sűrűn zuhogó monszunesőtől kísérve elhagyjuk Dedik és Fendi farmját. Egész idő alatt szakad, az utak nagy részét elárasztotta a víz. Imádkozom, hogy az autónk bírja a strapát, és biztonságosan elérjünk a célba.
Éjfél után végre megérkezünk az utazás végső állomására, Tlogosari falucskába. Az Argopuro-hegység vesz minket körül, az elkövetkező napokat Muhlisszal, a farmerrel töltjük. A folyamatosan mosolygó, alacsony, zömök termetű férfi Buddhát juttatja eszembe. Csak úgy árad belőle a pozitív energia!
Muhlis agronómusként végzett, majd úgy döntött, visszatér szülőfalujába, hogy segítsen megoldani a súlyos aszályhelyzetet. Mindemellett 2018-ban egy tűzvész következtében elpusztult az Argopuro-hegység élővilágának nagy része. Muhlis elhatározta, hogy feléleszti a vidéket, méghozzá a kávétermesztés által. Megalapította a Walida szövetkezetet, mely 500 környékbeli farmercsaládot tömörít, és elkezdődhetetett a fáradságos munka. Töméntelen mennyiségű kávécserjét és különböző fákat telepítettek. Nyolc év alatt sikerült a hegység növényzetét némileg revitalizálni, de ez a projekt valójában Muhlis életműve lesz, hiszen messze még az alagút vége.
Első nap elvitt minket a helyi agroerdészeti iskolába, mely a szívügye, ő a legnagyobb támogatója. Mikor a diákok meglátták a fehérbőrű idegeneket, vagyis minket, azonnal mi lettünk a fő látványosság. A lányok sikolya azt a hangulatot idézte, mint amikor Ed Sheeran megjelenik a színpadon. Miközben a kis “rajongóinkkal” fotózkodtunk, Muhlis elmagyarázta az iskola létének jelentőségét. A falusi gyermekek
számára ez az egyetlen lehetőség a művelődésre, ugyanis a legközelebbi város 40 km távolságra van tőlük.
Az agroerdészeti iskolának 23 tanára és 800 diákja van. A gyerekekből farmerek, feldolgozók lesznek, de aki kedvet érez a továbbtanuláshoz, akár agronómussá is válhat. Ezenkívül megtanulnak angolul, megismerkednek a történelemmel is, valamint olyan praktikus dolgokat is elsajátíthatnak, amelyek szükségesek az érvényesüléshez. Muhlis elárulta nekünk azt is, hogy a kávéeladásból származó haszon 40%-át az iskolára fordítja. Nagyon fontosnak tartja a működését.
Az egész falu a kávétermelésből él, mintha egy hatalmas ökoszisztémát látnánk. Férfiak, nők, gyerekek, valamennyien egy cél érdekében munkálkodnak. Az Agroporu-hegység mélyén ez másképp nem is menne. A közös célok és erőfesztítések végeredménye az egyik legfinomabb kávé, amit valaha is kóstoltunk.
IRÁNY A LEGMAGASABBAN FEKVŐ FARM - 5. FEJEZET
Az ébresztőórát ma motorzúgás helyettesíti. A motorkerékpárok hangja, melyekkel Jáva legmagasabban fekvő farmjára indulunk, betölti az egész utcát. Négy motoros fiú várja, hogy végre felkeljünk, és elinduljunk a 800 m-es szintkülönbséget legyőző utunkra.
A megfelelő motoros kiválasztása az Avaterbeli Ikran kiválasztásához hasonlítható. Kell, hogy érezzük egymást. A legszélesebb üléssel rendelkező srácot választom, kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak, majd belevágunk. Az első néhány kilométert kátyúkban bővelkedő szakaszon tesszük meg, mondogatom magamnak, hogy nem is vészes, kicsit megfájdult a kezem. Ezután egyre magasabbra jutunk, az út
kavicsos, még több a kátyú. Már csak arra tudok összpontosítani, hogy le ne essek. Egyszer csak megállunk. Már meg is érkeztünk?
De nem erről van szó. "Sárkánylovasaink" láncot raknak a hátsó kerekekre. Cross motor lánccal a hátsó keréken, ez nem sok jót jelenthet. Muhlis nevetve mondja, hogy eddig az autópályán haladtunk, most kezdődik az igazi vad vágta. Nem tévedett, itt már az életünkkel játsszunk. Nem lehet szavakba foglalni az élményt. Az adrenalin ilyen szintű áramlását már régen nem tapasztaltam. Sár, kövek, mélyedések,
melyeket kb. 10 cm-re tudtunk elkerülni. A felfelé tartó utat megnézheti reel videóban / az Instagrammon/. Muhlis elárulta nekünk, hogy a fiúk naponta kétszer is megteszik ezt az utat, mégpedig 200 kg kávécseresznye rakománnyal. EZ VALÓBAN BRUTÁLIS!
Kb. 45 perc élet-halál harc után végre megérkezünk. Az 1800 m t.sz.f. magasságban elhelyezkedő jávai farmra csak keréklánccal ellátott cross motorral lehet eljutni. Szüret idején, vagyis márciustól júniusig 420 tonna piros cseresznyét juttatnak le a hegyről. Végre mi is szüretelhetünk!
A szezon még nem kezdődött el, a kávécserjék zöme még zöld cseresznyével teli. Ennek ellenére sikerül néhány piros termést találni, amely aztán a kosarunkba vándorol. Ez az ún. pre-crop, vagyis előszüret. Segítségünkre vannak a helyi farmerek is, akik a farmon épített viskókban élnek.
Szüret után elindulunk az erdő mélyére. Új cserjéket ültetünk. Muhlis 2018 óta, vagyis a nagy tűzvész utáni időktől kezdve, már több mint 120 000 darabot telepített. Mi 6 cserjével gyarapítottuk ezt a számot. Esni kezd, ezért visszasietünk a feldolgozó állomásra. Frissen szüretelt cseresznyéinket az anaerob fermentáció módszerével dolgozzuk fel.
A MUHLIS FARMJÁRÓL SZÁRMAZÓ KÁVÉ WEBSHOPUNK KÍNÁLATÁBAN!
Már 12. éve dolgozom a kávéval, de nincs annál erősebb élmény, mint személyesen meglátogatni egy farmert, és végigkövetni a kávéfeldolgozás teljes folyamatát. Ez segít még inkább tisztelni a kávét, nem különben pedig azokat az embereket, akik rengeteg munkát fektetnek bele. A farmerek, a szüretelők és a feldolgozók a kávé világának valódi szuperhősei.
A Java Argopuro megfelel a MODERN SPECIALTY COFFEE valamennyi kritériumának. A 2023-as év már nem csak az SCA skálájának pontjairól szól. A minőségi kávénak köszönhetően szeretnénk pozitív irányban befolyásolni azok életét, akik termesztik. Ennek a kávénak az esetében pontosan tudjuk, ki az, akit támogatunk.
A tűzvész által elpusztult erdő újjáélesztésén dolgozó farmert. Az iskolát, melyet 800 gyermek látogat. 500 farmercsaládot és Tlogosari falucska lakosait, akiknek megélhetését a kelet-jávai Argopuro-hegységben termesztett kávé biztosítja.
Hiszem azt, hogy az a pozitív energia, melyet ezek az emberek naponta beletesznek a munkájukba, csak úgy nem tűnik el. Ott rejlik a kávészemekben, és az, aki ebből a kávéből készít magának italt, ezt ugyanúgy megérzi. Nos, ezt nem én találtam ki, Muhlis árulta el nekem. COFFEEIN kávépörkölőnkben szeretnénk ezt az energiát Önök felé továbbítani. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a kávét pörkölhetjük,
mi több, megoszthatjuk Önökkel!
Kövessen minket
