Rwanda Gihanga: Amit a népirtás szétszakított, azt a kávé összehozta

Szeptemberben, a zsolnai Kávéfesztivál keretén belül részt vettem egy cuppingon, amelyen valódi ínyencségeket kóstolhattam. Mindenre nyitottan érkeztem a rendezvényre, kíváncsi voltam a kávékra, de valójában nem vártam semmi különöset. Végül azonban két kávé annyira elvarázsolt, hogy vásároltam belőlük, és besoroltam a webshop kínálatába is.

Véletlenül mindkét kávé egy termelő/nő/től származott, sőt egy ugyanazon kávéról volt szó, melyet két különböző módon dolgoztak fel – száraz és nedves módszerrel. A cupping szervezője a lengyel  Michał Wyroślak volt, akivel sikerült megegyeznem, és két-két zsákkal vásároltam mindkét fajtából.

Népirtás

Abban a pillanatban még nem sejtettem, milyen hihetetlen történet áll a kávé hátterében. Olyan nők termesztik, akik túlélték a rwandai népirtást, és a munkavégzés terén be kellett állniuk elhunyt férjeik helyére. A népirtás során a hutuk kegyetlen mészárlást rendeztek a tuszik körében, 100 nap alatt kb. egymillió áldozat vesztette életét. Gondoljunk csak bele: ez naponta 10 ezer, óránként 400 ember halálát jelenti.

A gyilkosságok nagy részét bozótvágó késsel hajtották végre, ugyanis ez volt a legkönnyebben beszerezhető fegyver. A hutuk nem ismertek irgalmat, mindenkivel végeztek, akinek a papírjaiban a tuszi nemzetiség szerepelt. A két etnikum tagjai akkor egy életre meggyűlölték egymást, de milyen is a sors, ma együttműködnek a kávétermesztés terén. Minden szörnyűség ellenére egy idő után megtalálták az egymás felé vezető utat.

Hingakawa

A népirtás 1994-ben történt, és pontosan tíz évre rá megalakult a Hingakawa egyesület, amely mindkét etnikai csoporthoz tartozó nőket foglalkoztat. Ez az első olyan rwandai farmerszövetség, amely kizárólag nőkből áll. Munkájuk eredménye az egyre jobb minőségű kávé.

A Hingakawa szó szerinti jelentése: „engedjétek, hogy kávét termesszünk”. Ez a nők halk üzenete, hiszen a világ 1994-ben hátat fordított nekik. Annak ellenére, hogy országuk segítségért folyamodott, az illetékesek sejtették, mi folyik az országban, a nagyhatalmak nem avatkoztak be, és nem segítettek. Így juthatott érvényre az embertelen öldöklés.

A világ férfiak nélkül

Olvastam egy beszélgetést a rwandai származású Arthur Karuletwával, aki jelenleg a Starbucks cégben a kávé globális nyomon követhetőségéért felel. A Starbucks oldalán így nyilatkozott a vérontásról: „ A szomszédok legyilkolták egymást, az etnikai csoportok kölcsönösen el akarták tüntetni egymást a térképről.” Arról is beszélt, hogy Rwandában a nők olyan növényeket termesztettek, amelyeket azonnali fogyasztásra szántak, hogy ellássák a családot. Ezzel szemben a férfiak azokkal a növényekkel foglalkoztak, melyek pénzt hoztak a házhoz. Ezek közé tartozott a kávé is, de mivel a férfiakat megölték, bebörtönözték vagy épp külföldre menekültek, a kávéültetvények megműveletlenek maradtak. Évekig ellepte őket a gaz, szinte minden az enyészetté lett, hiszen senki sem foglalkozott a kávéval.

Bozótvágó kések

Elég rettenetesen hangzik a tény, hogy a nőknek azzal a szerszámmal kellett dolgozniuk, mely annak idején a férjük halálát okozta. Ez volt a bozótvágó kés. „Láttam, ahogy a nők a kezükbe veszik ezt az ikonikus vágóeszközt. Ez csak egy mezőgazdasági eszköz, de egyúttal egy gyilkos tárgy, mellyel embereket négyeltek fel” - magyarázta Karuletwa. Képzeljük csak el a paradox helyzetet: a tuszi törzshöz tartozó nőnek együtt kellett dolgoznia a hutukhoz tartozó asszonnyal. Mindketten bozótvágó kést tartottak a kezükben. Képesek voltak megbízni egymásban? Képesek voltak együtt dolgozni? Vajon mi játszódhatott le a fejükben? Valójában nem volt választásuk, bele kellett vágniuk, meg kellett találniuk az egymáshoz vezető utat.

A nemek közti egyenlőség mint tabu

A Hingakawa egyesület, amely a kiterjedt Abakundakawa kooperáció tagja, rengeteg nehézséggel szembesült. A nőknek ki kellett harcolniuk, hogy kávéjukba ne keverjenek más farmról érkező termést, hogy az ő kávéjuk megtarthassa női védjegyét. De ez nem ment könnyen, a helyiek nehezen mentek bele. „Meg kell érteni, hogy egyes kultúrákban a nemek közti egyenlőség még mindig tabu. Kulturálisan még nem értették meg és nem is fogadják el. Továbbra is idegennek, sőt egyenesen veszélyesnek érzik” - magyarázta a helyzetet Arthur Karuletwa.

A Hingakawa egyesület jelenleg 450 taggal büszkélkedhet, mi pedig arra vagyunk büszkék, hogy kávéjuk megtalálható a COFFEEIN kínálatában is. Rwandából a Gihanga Coffee Projekt által jut el hozzánk, mi pedig szett formájában forgalmazzuk.

Kóstolja meg Ön is!

A Red Bourbon fajtájú kávé vulkanikus talajban terem Rwanda Kamonyi régiójában, 1400–1700 m-es tengerszint feletti magasságban. A kávé aromáját édes, virágos illat jellemzi, teste közepesen erős és teára emlékeztet. A natural kávé ízében az aszalt gyümölcs, valamint az őszibarack és a méz édes íze fedezhető fel. A nedves feldolgozású kávé a trópusi és az apró bogyós gyümölcsök aciditását idézi fel.
Ha megvásárolja ezt a kávét, közvetlenül támogatja a rwandai farmernőket. A két feldolgozási módszerrel készült kávé külön-külön nem érhető el, csak egy szett részeként, melyek vizuálisan egy közös grafikát alkotnak.

A Rwanda Gihanga Natural és Washed kávékat EZEN A LINKEN rendelheti meg.

Ossza meg velem, hogyan ízlett Önnek a kávé.

A Hingakawa egyesületről a Starbucks egy nagyon szép dokumentumfilmet készített, amely az alábbi linken érhető el.