DIRECT TRADE kávé Indonéziából

A máriatölgyesi származású, harmincnyolc éves Lukács immár tíz éve él a háromszázmillió lakosú délkelet-ázsiai és óceániai országban. Ez idő alatt megismerte a helyet, jelenleg több kávétermesztővel is együttműködik.

Egész élettörténete egyedi, joggal nevezhetjük kalandornak és világcsavargónak. Miután elvégezte a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karát, Új-Zélandra utazott. Ezután Görögország következett, majd nemzetközi pénzügyeket és menedzsmentet tanult a hollandiai Arnhem városának egyetemén.

A blogunknak adott exkluzív interjú segítségével közelebbről megismerhetik ezt az érdekes fiatalembert. De vigyázat: lendülete és lelkesedése mindenkit megfertőz!

Hogyan kezdődött a te világjárásod?

Még hollandiai tanulmányaim idején kerültem Bangkokba egy hat hónapos szakmai gyakorlatra. Pénzügyi ellenőrként dolgoztam egy repülőgép belsőket gyártó cégben. Az életem nagyon zűrzavaros volt ez időben, a város peremén laktam, ahol csak egy piac és néhány streetfood volt megtalálható. Angolul szinte senki sem tudott, vagy ha mégis, nem akart megszólalni. Úgy éreztem magam, mint Alíz Csodaországban, de végül kibírtam.

Miután hazaértem, Dél-Amerikába vágytam, be is jelentkeztem egy csereprogramba, méghozzá Buenos Airesbe. Ezt is elnyertem, de egy idő után úgy éreztem, nem mennék örömmel, egy belső hang azt súgta, lépjek vissza. Egész éjjel nem aludtam, végül úgy döntöttem, majd az univerzum megoldja. Ázsia vonzott egyre erősebben, mintha arra vezetett volna az életutam. A csereprogram koordinátora a fejét fogta, Buenos Airesben már mindent elintéztek, Ázsiában pedig nem volt szabad hely. Én azonban addig jártam a nyakukra, míg meg nem oldották.

Jól gondolom, hogy Indonéziába küldtek?

Valóban így volt. A koordinátor körbetelefonálta az ázsiai egyetemeket, és talált nekem egy helyet a közép-jávai Yogyakarta nevű város egyetemén. Számomra teljesen mindegy volt, Ázsia melyik részére kerülök, így Indonéziába utaztam. Úgy gondoltam, ott biztosan vár rám valami különleges. Mondhatnánk úgy is, hogy Indonézia elcsábított.

Mi olyan varázslatos Indonéziában?

Leginkább az emberek. Hatalmas szívük van, bár természetesen nem lehet általánosítani. Nagyon barátságosak, játékosak, szerények és toleránsak, na és vidámak, a pillanatnak élnek, és nagyon segítőkészek. Csupa pozitív tulajdonság. Indonéziában több mint 300 etnikum él, valamennyinek megvan a saját tradíciója, nyelve, zenéje, viselete és jellegzetes étele. Mintha 300 nemzet élne egy országban, mintegy 16 000 szigeten szétszórva. Mindezt nem hogy egy életen keresztül, hanem sok életen át sem lehet megismerni. Az az érzésem, mintha előző életeim egyikében már jártam volna erre, és most újra ide kerültem. Csak viccelek. Ami még lenyűgöz, az a természet sokszínűsége.

Sok időbe telt, míg megtanultad a nyelvet?

A Yogyakarta városában zajlott csereprogram idején naponta tíz új szót tanultam. Folyamatosan ezzel bombáztam az embereket, nem érdekelt, ha butaságot mondok, vagy nyelvtanilag helytelen frázisokat használok. Ilyen módon egy hosszú bohózat keretén belül rengeteg új szót sikerült megtanulnom. Azt hiszem, a helyiek számára is nagy kihívás volt, ha szóba elegyedtek velem, de aki nyelvet tanul, annak nem szabad szégyenkeznie.

Hogyan jutottál az élelmiszerekhez és a fűszerekhez?

Ismerkedtem a környékkel, az ételekkel, az italokkal, a kávéval, a szokásokkal és a kultúrával. Útjaim során számos farmra eljutottam, megismertem, milyen is ez az ország valójában. Lenyűgözött, milyen remek feltételekkel rendelkezik a mezőgazdaság magas szintű műveléséhez. A talaj vulkanikus eredetű, megfelelő a nedvességtartalom, egész évben elegendő napsütéshez és megfelelő hőmérséklethez jutnak a növények. Rengeteg helyen jártam, míg végül megtaláltam azokat a termelőket, akik éppen elkezdték vállalkozásukat, egy hullámhosszon is voltunk, így megkezdtük az együttműködést a prémium minőségű fűszerek és szuperélelmiszerek terén. Termékeinket fokozatosan tökéletesítettük, kiépítettük a portfóliónkat és a megrendelők körét. Így jött létre az Indonézia ízei márka, külföldön Divine Spices néven forgalmazzuk termékeinket. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült a négy sziget, Jáva, Szumátra, Borneó és Lombok farmerjeivel szinte családi kapcsolatokat kialakítani. Minden a sportszerűségen alapul, kölcsönösen segítjük egymást, azonos értékrendet követünk, tiszteljük a természetet, a közösséget és a minőséget.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kávéval?

Kávézni a hollandiai tanulmányaim során kezdtem. Már 2009-ben rengeteg helyen lehetett viszonylag jó kávét inni. A szélsőségek embereként naponta 10 eszpresszót fogyasztottam, segített a tanulásban, de élvezetet is okozott. Elmondhatom, hogy évek óta bolondulok a kávéért.

Az indonéz kávé mikor jött a képbe?

Találkoztam a kávé mentoraimmal. Például Andrival, aki már 14 éve pörköléssel foglalkozik, képezte magát, szinte valamennyi versenyen zsűriként szerepel, majd pedig Veronikával, akit jávai minőségi kávé „édesanyjaként” tisztelnek. Körülbelül hat éve ők kezdtek engem bevezetni a minőségi kávé világába, az ő segítségükkel jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen alkímia, egyfajta szenvedély. Egy komplex tudás, amelyben az ember egész életén keresztül tud tökéletesedni. Ők vezettek be ebbe a tudományba, én pedig mára boldogan elmerültem benne. Továbbképzésekre jártam, meglátogattam néhány ültetvényt. A kávé készítésétől fokozatosan eltávolodtam, jobban érdekel a termesztés, a feldolgozás és a pörkölés.

Számomra különösen kedvesek azok a pillanatok, ha a hegyekben tartózkodva segítem az ültetvényesek munkáját, miközben rengeteget tanulok. 1800 m magasan együtt élek a farmerekkel. Ez az én édenkertem. És tudod, mi a legnagyobb élvezet? Friss kávét inni 1831 m magasan a hegyekben, a kávécserjék árnyékában azokkal a mosolygós emberekkel, akik megtermelték és feldolgozták. Ez az érzés megfizethetetlen.

Hogyan jellemeznéd cégedet, az Alami Specialty Coffeet?

Ez egy csodálatos projekt. Az Alami nem csak arról szól, hogy komplex, magas minőségű kávét készítsünk a pörkölők, a baristák és a kávéimádók részére. Az Alami mindannak a megtestesülése, amit tíz év alatt a kávéról megtanultam. Szól többek között az emberekkel való munkáról, az értékrendszerről, a hagyományokról, a kultúráról, a fenntarthatóságról, a közösségépítésről, a fair kereskedésről, a folytonosságról és a minőségről. 

Mit jelent az alami szó?

Az indonéz nyelvben (Bahasi Indonesia) jelentése „összhangban a természettel”. Mindannyian belőle származunk, a részei vagyunk, ehhez tartjuk magunkat munkák során is. Meggyőződésünk, hogy ha a magot lelkesen, tisztelettel és szívünkből jövő vággyal ültetjük el, bőséges termésben lesz részünk.

Erről jut eszembe, hogy említetted, Szumátrán létezik egy olyan térség, ahol a kávé évente kétszer érik. Hogyan lehetséges ez?

Hihetetlenül hangzik, de így igaz. Szumátra mikroklímája igen különleges, ami azt eredményezi, hogy a kávécserje évente kétszer virágzik, sőt előfordul, hogy akár háromszor is. Ennek köszönhetően kétszer vagy háromszor szüretelnek. Ezt az égiek áldásának nevezném, hiszen a farmerek így egész évben kávéfeldolgozással foglalkoznak. Az egyik ilyen szerencsés termelő a Bang Hendra, akinek hatalmas ültetvénye az Acehu völgyében található. A völgyet négy hatalmas, 2000 m feletti magasságú hegy övezi. Ezek folyamatosan megőrzik a völgy nedvességtartalmát, ezért a cserjék évente 2-3 alkalommal virágzanak.

Hendrával a jelek szerint régóta együtt dolgozol. Hogyan tudnád őt jellemezni?

Hendra szoros kapcsolatban él a természettel, egy remek ember. Egy igazán tehetséges és ügyes kávéfeldolgozó. Indonéziában is elismerik a munkáját, de manapság már más országokba is eljutott a híre. Már tizenegy éve foglalkozik minőségi kávéval. Én három éve dolgozom vele.

Mondhatnánk, hogy Hendra a helyi farmerek termését dolgozza fel?

Igen, de nem egyedül, vannak alkalmazottai, akikkel már néhányszor sikerült beszélgetnem, és elmondták, mennyire elégedettek. A feldolgozott kávé kilója után kapják a bérüket, ezért valóban igyekeznek. Fiatalok, erősek, motiváltak, és annyi pénzt keresnek, hogy el tudják tartani a családjukat. Erről is kéne szólnia az egésznek: igazságos bérezés, nem pedig kizsákmányolás, ahogy azt néhány kávéfeldolgozó országban tapasztaljuk. A farmerek is elégedettek, hiszen amint leadják a termést Hendrának, máris megkapják érte a fizetséget.

Milyen feltételeknek kell megfelelniük a farmereknek?

Ökológiailag fenntarthatónak kell maradniuk. A trágyázás természetes módon zajlik, saját maguk komposztálnak. A kávécserjéket úgy ültetik ki, hogy megmaradjon a biodiverzitás. Ezen kívül a gyökérzet megerősítésével is foglalkozunk, így megakadályozva a földcsuszamlást, a természetben pedig megfelelő mennyiségű víz marad. Ez egy nagyon komplex dolog.

Hallottam arról is, hogy egy leégett erdő helyén kávét kezdtetek termeszteni.

Ez a szívügyem. Egy felemelő történet arról, hogyan oldja meg a regeneráció és az erdősítés a biodiverzitás problémáját. Konkrétan a kelet-jávai Agropuro hegység újjáélesztéséről van szó, amelyben egy heves tűzvész 2018-ban az erdők egy részét elpusztította. Barátunk, Muhlis és lelkes farmerjei céljukként tűzték ki az erdő újjáélesztését, és tervüket meg is valósították. A kávécserjéken kívül endemikus fafajtákat is ültettek, ezzel 1831 m magasan egy biológiai szempontból sokszínű kávéültetvényt hoztak létre. A madarak és az állatok fokozatosan visszatérnek a térségbe, a kávécserjék fantasztikus termést hoznak, a cseresznyéket pedig lelkes csapat dolgozza fel, hogy minőségi kávét kapjanak végeredményül.

Beszélgetésünk során kiderült, hogy nagyon közel áll hozzád a természetvédelem.

Valóban, de ez nem csak rám érvényes, ugyanígy éreznek a farmerek és közösségük is, melyben élnek. Mindannyian valljuk, hogy a természet legnagyobb csodája a sokszínűsége. Az Alamihoz tartozó farmerek közössége azon dolgozik, hogy megmaradjon az egészséges ökoszisztéma harmóniája. Elveinkkel és eljárásainkkal azon igyekezünk, hogy javítsuk a feltételeket a természetes erdőkben, mindezt pedig úgy tudjuk elérni, hogy endemikus fajokat ültetünk, mint a makadámdió, a banán, a kakaó, a boróka, a mahagóni. Az ökológikus és biodinamikus mezőgazdaság hívei vagyunk, igyekszünk megújítani és fenntartani a biodiverzitást, betartjuk az agroerdészet alapelveit, nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy fenntartsuk a talaj és a növények közti tápanyagcsere ciklusát. Valamennyiről egy egész álló nap tudnék beszélni. (nevetés)

Térjünk vissza a kávéhoz. Hogyan segítesz az export kivitelezésében?

Már három éve foglalkozom az indonéz kávé európai uniós forgalmazásával. Sok időt töltök az ültetvényeken szüret és feldolgozás idején is, minden farmert személyesen ismerek. A kávélánc minden láncszemét ellenőrzésem alatt szeretném tartani, és mivel jelen vagyok a feldolgozás valamennyi momentumánál, ez sikerül is. A kávéfogyasztóknak minőségi direct trade kereskedésből származó kávét kínálunk. Az utóbbi tíz évben kiépített kapcsolataink jelentik számunkra a világot. Nagy örömmel működünk együtt a szívélyes indonéz farmerekkel. Az Alami Coffee portfóliójában található valamennyi kávé lekövethető, nagyon szívesen megosztjuk vásárlóinkkal a kávék történetét, mesélünk a kedves emberekről, akiknek a munkáját dicséri a végeredmény.

Mit gondolsz az indonéz kávé jövőjéről? 

Az indonéz kávé piaca 2016-tól gyors emelkedést mutat, javul a minősége, sok az innováció, a feldolgozás és termesztés módjai is egyre bővülnek. A fiatalabb generáció is szóhoz jut, ők szívesen kísérleteznek, tanulnak, folyamatosan azon igyekeznek, hogy növeljék a minőséget. A csontjaimban érzem, hogy az indonéz kávé előtt szép jövő áll. Ez egy hatalmas ország, minden térségben mások a körülmények, a feltételek, az ízek, de mindenhol hasonló szenvedéllyel termesztik a kávét. Minden szállítmány tengernyi különböző ízt, jellegzetességet és történetet rejt magában.

A cikkben szereplő Bang Hendra kávéját a Közép Aceh térségből, amely egyben a Slovak aeropress championship 2022-es évadának a versenykávéja volt, ezen a linken rendelheti meg.