El Salvador és a kávé

Ezt a kis közép-amerikai országot, amelyet a Megváltóról neveztek el, folyamatosan sújtották a különböző polgárháborúk. Egyetlen más közép-amerikai ország sem függ annyira a kávétól, és termelésétől, mint Salvador. Salvador gazdaságának növekedése és csökkenése a kávé árától és termésétől függött, így a kávé exportja a gazdaság legfontosabb hajtó motorja. A világ kávétermelésében a 11. helyen áll, és mintegy 300 000 embert foglalkoztat. A kávétermelés 70%-át Bourbon variánsú kávé teszi ki, a fennmaradó 30%-ot Pacas, Pacamarra, Caturra és a Catuai variánsok.

Senki sem tudja pontosan, hogyan került Salvadorba a kávé, de valószínűleg a szomszédos Guatemalából származik, valamikor az 1850–es év környékéről. Hasonlóan, mint Guatemalában, Salvadorban is hosszú évekig az indigó volt a legfőbb export árucikk. A kémiai színezékek felfedezése után csökkent az indigó utáni kereslet, és természetesen az ára is, ezért számos kisgazdálkodó úgy döntött, hogy áttér a kávétermesztésre. Abban az időben a földek az állam tulajdonába tartoztak, a gazdák a földeket az államtól bérelték, a bérleti díjat pedig terménnyel fizették ki. Ez egy tisztességes rendszer volt, mert a farmerek gondoskodtak a mezőgazdaságról, cserébe volt hol élniük, és biztos jövedelemmel rendelkeztek. 1881-ben és 1882-ben az úgynevezett liberális reform zajlott le, ami lehetővé tette a földek megvásárlását az államtól. Számos gazdag báró az országból, de Európából is nagy mennyiségű földet vásárolt, így a korábban állami földterületen dolgozó gazdák rabszolgákká váltak saját farmjaikon.

Az újdonsült kávébárók elkezdtek egymás közt harcolni, és mindenki a legnagyobb kávétermelő szeretett volna lenni az országban. Ez a küzdelem rendkívül megnövelte a kávétermelést, és 1920-ban a kávé az ország exportjának 90%-át tette ki. A bárók közti küzdelem nemcsak az eladott kávé mennyiségében nyilvánult meg, hanem a kávé minőségében is, és a rendelkezésükre álló technológiában is. Éppen ezért számos kisebb gazdaság rendelkezett saját feldolgozó állomással, minőségi utakkal, és a kávé szárításához szükséges afrikai ágyakkal.

A kávéültetvényekről sok rabszolga elmenekült, és különböző partizán csoportokat hoztak létre, akik az elnök és mecénásai ellen harcoltak. Ezeket a csoportokat a kommunisták támogatták, ezért az USA, aki félt a kommunista fordulattól, és az ezt követő dominó hatástól Közép-Amerikában, elkezdett érdeklődni Salvador belföldi politikája iránt. Elkezdett nyomást gyakorolni a salvadori kormányra, hogy reformálja meg a mezőgazdaságot, amellyel a rabszolgáknak visszaadja a szabadságukat és földjeiket. 1980-ban lezajlott az első reform. A bárók kényszerítve voltak arra, hogy kávéültetvényeik egy részéről lemondjanak a rabszolgák javára. Elkezdtek kialakulni a kis farmerek különböző együttműködési formái, amelyek megpróbáltak áraikkal versenyezni a bárókkal. Természetesen az adott helyzet nem tetszett a földesuraknak, így háborút kezdeményeztek a farmerek és családjaik ellen. Nagyon sok családot felszámoltak, és sokan elmenekültek a szomszédos országokba. Paradox módon ezek a lépések azt eredményezték, hogy azok az országok, ahová a bárók exportálták a kávét, megszüntették a “véres” kávé felvásárlását, és elkezdték előnyben részesíteni a kis farmerek kávéját, akik nem féltek folytatni a kávé termesztését a polgárháború idején sem. 1989-ben új elnököt választottak, Alfredo Criastianit, aki a legnagyobb kávé báró volt ebben az időszakban, és egyben sikeres bankár. A bárók, partizánok és farmerek közötti három évig elhúzódó tárgyalások után 1992-ben sikerült békét kötni. A 13 évig tartó polgárháborúban több mint 75 000 ember halt meg.

Ma sem egyszerű a farmerek sorsa, ezért igyekeznek együttműködni, szervezeteket létrehozni, melyek segítségével értékesítik kávéikat. A legismertebbek az El Pinal és a Las Colinas, melyek köztes láncszemként a farmerek és a vásárlók közt, méltányos kereskedelmet biztosítanak számukra a kávé értékesítéséhez. Szintén szerveznek Cup of Excellence-t, és az SCAA-val való együttműködésnek köszönhetően segítenek a farmereknek, hogy belépjenek a kávépiacra a speciality kávéikkal. A kiváló minőségű földterület és az éghajlat, a magas színvonalú technológiával felszerelt gazdaságok és az emberek, akik a legjobb kávét szeretnék megtermelni, a speciality kávé erős közösségét építik ki.

A salvadori kávé ízprofilja

A salvadori kávé többségét nedves eljárási módszerrel dolgozzák fel, de néhány farmer a félnedves (honey) módszerrel is kísérletezik. Minden termőterület a kialudt vulkánok közelében van, ennek köszönhetően kiválóan alkalmas a kávétermesztésre. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Salvadorból származó kávék édesek, ízben kiegyensúlyozottak, enyhén keserű utóízzel rendelkeznek.